Ég Veled Mesterem


— búcsú a vén fa árnyékától

A múlt héten hallottam hangodat utoljára… Már akkor éreztem, hogy nem leszel már velünk sokáig. Most elmerengek az együtt megélt éveken. Az úton, amit hála Neked megtapasztalhattam. A művészet útján…

Első találkozásunkra ma is emlékszem. Szivarfüstbe burkolózva beszélgettünk Erzsi pincéjében. Ott akkor, éreztem, hogy egy életre szóló találkozás ez. Harminc év elfojtás után ragadhattam védőszárnyaid alatt ceruzát. Olyan élmény volt, mint egy szabadulás. Szabadulás saját elmém börtönéből. A képzelet, a határtalan teremtő képzelet az egekig emelt.





Black Clouds © 2019 Oravetz Dániel


Hála és köszönet Neked azért, hogy tanítványoddá fogadtál és bevezettél a művészet csodálatos világába. Olyan voltál nekem, mint a nagyapám. Hiányod pótolhtatlan űrt jelent most számomra. Még akkor is, ha érzem: lélekben most is mellettem, velem vagy. S jobban érzem szeretetedet, mint valaha.

Már várom, mikor borul be az égbolt, mert most már egészen biztos vagyok benne, hogy Isten műtermében a Te általad festett felhők kerülnek majd a viharos égboltra. S Te fested aranynál is fényesen ragyogóbbra a napot, amely éltet bennünket és mosolyogva süt le ránk, földi halandókra.

Örökséged szívemben örökké él és hálás vagyok, hogy ismerhettelek. Kívánom, hogy nyugodj békében és hiszem, hogy odafönt az égi vászon előtt egyszer újra együtt leszünk.

Köszönök mindent, s az ég áldjon utadon!

© 2019 Oravetz Dániel

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések