Energia

Hova megy, mire megy?


Ma hajnalban végre tudtam aludni, hosszú hetek után végre nem dobott ki az ágyikóm. Az tudja ezt csak igazán, aki megélt hasonló iőszakokat. Olyan időszakot, amikor se éjjeled, se nappalod, mert hiányzik valami... Valami amit nem tud más pótolni... Az Isteni energia.

Hívő ember vagyok. S szent meggyőződésem, hogy fejlődésünk érdekében Isten nap mint nap újabb és újabb kihívások elő állít bennünket. Amikor a legnehezebbnek látszik egy élethelyzet, sokszor akkor derül ki, hogy képes vagy-e a választásra? Képes vagy-e azok után, hogy valami fájt vagy nehézséget okozott, megköszönni a leckét. S tovább folytatni a nagy színdarabot, amit úgy hívunk: élet...


Across the Universe © 2019 Oravetz Dániel

Igen, talán a legfontosabb szabály az én életemben, mint a legtöbb nagy újrakezdőjében, hogy soha nem adom fel és folyamatosan képesnek kell lennem megújulni. S ehhez bizony sokszor sok energiára van szükség. Ilyenkor nem pazarlom.

Viszont, ami megengedett - ilyenkor is - az energia transzformáció. Mit is értek ez alatt? Átfordítani a sok felgyülemlett, Isteni teremtő erőt, amit nap mint nap megkap az ember a napi tevékenységekhez. Vannak olyan emberek ezen a bolygón, akik kisebb kihívások helyett nagyobb vállakat kérnek. Ilyen emberke vagyok én is. S hála Istennek, kapok is nap mint nap erőt a folytatáshoz. Köszönöm Istenem, hogy velem vagy és gondoskodsz rólam.

Mint ahogy ezt megteszed minden egyes fűszállal a mezőn. S megteszed az állatbarátaimmal s az embertársaimmal nap mint nap az idők kezdete óta... Egy biztos, így gondolom, amióta az eszemet tudom. S miért is? Hát azért, mert megtapasztaltam. Nap, mint nap. Még azokon a napokon is, amikor úgy érzem, nincs erőm semmihez.

Mert az energia ott van mindenhol és mindenütt. Csak észre kell vennünk. Meg kell tanulnunk meglátni a szépet, s a jót. Ott is, ahol előtte mumust láttunk csak a sötétben. Észre kell vennünk, hogy nincs olyan, hogy gonoszság. Csak gonosz gondolatok vannak. S ezeket ha szépen fokozatosan kigyomláljuk, akkor bizony megérkezhetünk a tiszta tudat mezejére, ahol tehetünk egy sétát az isteni energiában megfürödve… Sütkérezve a napfény gyógyító erejében, még akkor is, ha odakint esik. Ha szakad az áldás az égből, a napocska belül akkor is süthet. Ragyoghat ránk belülről néhány szebbnél szebb pillanat.

Csak az építő érzelem marad...kivül belül Isteni rend. Nem figyel most ránk, csak öreg barátunk, a csend. Hagyja a termető, hogy töltekezzünk az ő harmóniájából. Ebből jut mindenkinek, nem kell rajta összeveszni, nem kell érte irígykedni, nem kell pazarolni sem, mert ez nem veszik el, s nem alakul át. Ez viszi előre a világ motorját. A nagy kereket, amelyben mint apró fogacskák mi is ott vagyunk, s hajtjuk a malmot Isten tervére. Valósuljon meg a földi paradicsom a kis játékunk végére!

© 2016-2019 Oravetz Dániel

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések