Madarak és Fák // Birds and Trees

— nagyanyám emlékére

::English follows

2019. 05. 10.

Nap mint nap ülök kint egy padon és csodálom a madárkákat és zöldellő lombokat. A természet finoman körülölel. Lágy szellő lengedez és a napocska édes sugarai simogatják arcomat. Az őserő velem van, minden napon. Még azokon is, amikor úgy érzem, itt a vég, olyan nehéz elviselni a létet.


Tópart // Lakeside © Oravetz Dániel 


Hála az Istennek időben megadatott a társas magány. Nyugi. Jó értelemben volt alkalmam befelé fordulni, s figyelni a lélek történéseit. Egy-egy ilyen belső utazás hol az égig emelt, hol megcsókoltam az anyaföldet. Akár fent, akár lent is jártam, egy valamiben lehettem csak biztos: a változásban.

Házunk mögött állt két gyönyörű ősfa. Cseresznyék. Hűséges, árnyat adó lombok. Méhektől reszkető virágzuhatag. S hol vannak ma már? A fák sincsenek, s talán velük együtt váltott dimenziót szeretett nagyanyám. Hiányoznak a kertből is, meg a konyhából is. Ma kilenc esztendeje, hogy nem kóstolhatom a hamuban sült krumplis pogácsát. Amit Ő sütött, neked, nekem, mindenkinek.

Vigasztalnak a madarak, a fák, a lombok. Pedig volt olyan pont, amikor azt hittem, körülöttem a világ teljesen összeomlott. S mégis megyek tovább, folytatom, ahol tegnap abbahagytam. Megyek, amerre utam vezet, mint jó hullámlovas, kinek a szél kedvez. Akkor is, ha tombol. Akkor is ha lágyan susogja: “Veled vagyok kisunokám, minden napon.“

Ezen a szép napsütéses reggelen is érzem a jelenlétét, ahogy kedvenc cigarettájra gyújtok és a gomolygó füstbe burkolózva várom a jelet, amit Ő ad ma nekem: már hallom is a kedves “hello”-t odaátról…


Birds and Trees

— In the memory of my grandmother


I sit on a bench day by day. I admire them, the little birds and all the greenery. Nature smoothly embraces me. There’s a slight breeze and the sweet rays of the Sun caress my face. The natural power is with me, every day. Even on those days when I feel that the end is here and it’s so difficult to push on.

Thanks God social loneliness came in time. Calmness. I had the opportunity to turn to myself in a good way and look inside to inspect the happenings of my soul. These inner journeys sometimes lifted me up to the skies, sometimes I kissed mother Earth. No matter if I was up or down, one thing was for sure: change.
There’s a beautiful ancient tree at the back of our house. Cherries. Cherries blossoming. Loyal greenery providing shade. And where are they now? The trees are gone and perhaps at the same time my beloved grandmother changed dimensions too. I miss them from the garden and from the kitchen too. Today makes it exactly 9 years since I haven’t been able to taste baked potato buns. The ones that She baked for you, for me and for everyone.
The brids, the trees and the greenery console me even though there was a point where I thought the world has collapsed around me. I still go on, continue where I left off yesterday.

Wherever my journey takes me, like a good surfer who’s in favor of the wind even if it’s raging or slightly caressing, I am with you my sweet grandchild, every day.

So on this beautiful sunny morning I can feel it too, as I light up her favorite cigarette, while covered in the lingering smoke I await the sign that She gives me today: and I can already hear a dear ‘Hello’ from the other side...
© 2019 Oravetz Dániel // 2019 Daniel Oravetz

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések